Trópusi esőerdők

Az esőerdők több fajnak vagy populációnak adnak otthont, mint az összes többi biom együttvéve. A világbiodiverzitásának 80%-a a trópusi esőerdőkben található. Az 50-85 méter magasra megnövő fák összeérő lombkoronája egy „gyepszintet” alkot. A szerves anyag, mely az erdőtalajra hullik, gyorsan dekomposztálódik és a tápanyag újrahasznosul. Az esőerdőket nagy csapadékmennyiség jellemzi, mely eredménye a gyenge talaj köszönhetően a tápanyagok kimosásának. A ferrit talajokat, melyek sok szezonálisan elárasztott erdő talajai, a folyók évenként feltöltik tápanyagban gazdag iszappal. A trópusi esőerdőket a XX. századtól kezdődően súlyos fakitermelésés mezőgazdasági erdőirtás sújtja, melynek következtében az esőerdővel borított területek rohamosan zsugorodnak. Az esőerdőket gyakran a "Föld tüdejének" is nevezik, bár nincsen tudományos alapja ennek az állításnak, ugyanis az esőerdők alapvetően oxigénsemlegesek, nettó oxigénprodukciójuk nagyon kevés vagy egyáltalán nincs. A magas, lombos, örökzöld fák az uralkodó növények, melyek lombsátort alkotnak az avar felett. A lombsátor fölé néhol magasabb fák emelkednek, ezeket „kiállóknak” hívjuk. A lomkorona felső része gyakran nyújt otthont a fákkal összeköttetésben élő epifiton növényeknek, mint az orchideáknak, a broméliáknak, moháknak vagyliánoknak. Az avar és az aljnövényzet rendszerint korlátozott mennyiségű napfényhez jut, az itt élő árnyéktűrő cserjék, füvek, páfrányok, kicsi fák és nagy fásszárúkúszónövények a fákra kapaszkodnak fel, hogy napfényhez jussanak. A viszonylag gyér aljnövényzet lehetővé teszi az embereknek és az állatoknak, hogy végigmenjenek az erdőn. A lomhullató és félig lombhullató erdőkben, vagy az olyan erdőkben, ahol a lombozat valamilyen okból zavaró hatás alatt áll, az avar máris benépesül sűrű kusza kúszónövényekkel, bokrokkal és kicsi fákkal, melyet dzsungelnek nevezünk. A hőmérséklet 15 és 50 °C az évi csapadékmennyiség pedig 1250 és 6600 mm között mozog.