Kedvenc versíróm: Weöres Sándor
Rövid életrajza:(Szombathely, 1913. június 22. – Budapest, 1989. január 22.) költő, műfordító, író. Édesapja id. Weöres Sándor huszártiszt, édesanyja Blaskovich Mária, nagyszebeni szerb családból származott. A pápai evangélikus elemi iskolában kezdte meg tanulmányait, majd amikor szüleinek el kellett hagynia Pápát, a csöngei evangélikus elemi iskolában (1919-1923) folytatta. Itt rossz egészségi állapota miatt hamarosan magántanuló lett, az első négy osztályt így végezte el. Az elemi elvégzése után, 1924-ben beiratkozott a szombathelyi Reálgimnáziumba. Ebben az időben az ismert szombathelyi nyelvész, tanár, költő, néprajztudós Pável Ágoston kosztos diákja volt. Pávellel a későbbiekben is fennmaradt atyai jó viszonya. 1929-ben, a hatodik osztályból még bizonyítványosztás előtt kimaradt, attól félve, hogy úgyis megbuktatják. Átment Győrbe, ahol magántanulóként újra el kellett végeznie a hatodik osztályt. A következő évben már nyilvános, rendes tanulóként folytatta tanulmányait. 1931-től Sopronban tanult, ahol 1932 júniusában érettségizett.
Kedvenc versem tőle:
A szobában most egyedül vagyok
és ezen a határolt helyen
a Nap csak énnekem ragyog:
itt értem van a mozgás, nyugalom,
miattam száll a cigarettám füstje
s miattam van kampó a vas-fogason.
*
Sokan jönnek már életembe
gomolygó arcok
szeszélyes orrok összevisszasága
SZEMEK
Jönnek valahonnan
nem távoznak semerre már
Honnan
ez a tolongás
arcok bonyolult összevisszasága
ahogy az életembe záporoznak
Kérem hölgyeim és uraim
ez nem népgyűlés
Jönnek
kinálást se várnak
leülnek mély nagy bőrfotelokba
üresen nézik a falakat
csak ülnek
Nem távoznak semerre már.
*
Győr:
a nyár
az aszfaltot puhára nyalta,
tikkadtan füstölgött a gyár.
*
Fáj, hogy a rím meghal. A drága
beteg halotthalovány, hiába,
nincsen segítség, körme kékül
és tapadósak fakó ujjai.
És a vers se jár lábakon már
-- a háborúban amputálták --
repülőgépre ül
és repül:
táv-kendőzte
kicsi pont.
Vajon eléri-e még a Földet?
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése